Nagyobb méretért kattanj a képre.

A Sphynx és misztikuma

Mérete lenyűgöző: Az oroszlán teste 45 m. hosszú, a lábak 15 m. a fej, 10 m. hosszú, és 4 m. széles. Azt hogy ezt a sejtelmes mosolyú óriást mikor faraghatták, ki lehetett az építője, sajnos nem tudjuk.
Ellenben ismerünk olyan támpontokat, melyek mentén tovább keresgélhetünk a múlt homályába vesző történelemben, hiszen van olyan ősi legenda is, amely szerint már időszámításunk előtt 3700 évvel is nyakáig ért a homok, s csak a kiemelkedő feje nézte mereven a Nílust.

Az első olyan ismert történelmi személy, aki archeológiai leletek mentén is összefüggésbe hozható a Sphynxel, azok a IV. dinasztiabeli fáraók, akik nemcsak kiásták, hanem a piramisokat, illetve azok környékét egy komplex temetkezési hellyé alakítatták. (Holtak városa)
E dinasztiabeli fáraók több generációs építőmesteri munkáinak köszönhetően egy hatalmas kultikus temetkezési hellyé vált a Sphynx környéke.
Ma az egyiptológusok egyöntetű véleménye szerint, itt mindent ekkor épített Ku-Fu!

Az ismert második virágzás i.e. 15. században Thothmes (IV. Tuthmószisz) álmának, és következményeinek tudható be. Thothmes ennek hiteles történetét a Sphynx mancsai között általa elhelyezett vörös-gránitból készített kőlapon, hieroglifákon is megörökítette.

Ez a tény illetve történet kiemelkedően fontos!
Hiszen két fontos elem derül ki belőle. Az első az, hogy már alig több mint 1000 év elég volt ahhoz, hogy ez a hihetetlenül fejlett technikai bravúr totálisan feledésbe menjen egy olyan térségben, amely a Nílus közelségének köszönhetően mindig is sűrűn lakott terület volt! Vagyis Gőzük sem volt a "neves" fáraó előd bravúros teljesítményéről!
A második nagyon fontos elem amit alákívánok húzni, a történelmileg hiteles tény kapcsán, hogy itt egy 100% -os bizonyítékot ad  Thothmes a mai geológusok kezébe, miszerint igen is a területen már akkor is a ma ismert sivatagos éghajlat uralkodott. Sőt, az is kiderül a leírásból, hogy a Sphynx a történelme során inkább volt eltemetve a homok alá, mint kitéve az időjárás viszontagságainak.

A mancsok közötti vörös gránitlapon megírt történet tehát kiemelkedően fontos továbbá azért is, mert egyáltalán nem említi, sőt szinte kizárja, hogy az építők tekintetében szóba jöhetett volna fáraó, mint építtető. Thothmes idejében a Sphynxet, mint "Ré" szellemét ismerték és tisztelték a környéken.

Írta: "Rejtélyes varázslat uralkodott ezen a környéken az idők kezdete óta, mert a Sphynx jelképe a Khepera-nak, a hallhatatlanság istenének, a szellemek legnagyobbikának, annak a tiszteletreméltó lénynek, aki itt nyugszik. Memphis és az egész terület lakói felemelik a kezüket, hogy imádkozzanak a színe előtt."

A kőlap tetején lévő reliefszerű rajzok bemutatják a királyt, amint tömjént áldoz a Sphinxnek, majd következik egy csodálatos álom és következményeinek teljes leírása:
Történt, hogy a fiatal Thothmes még herceg korában barátai társaságában Giza közelében, a sivatag szélén vadászgatott.

"Ott mulatott a déli úton", - mondják a hieroglifák - lövöldözve rézcéltáblájára, vadászva oroszlánokra és a sivatag vadállataira. Aztán déltájban fáradtan, s kimerülten leszállt lováról. Ezután megebéde1t és lefeküdt aludni. Az álom súlya elnyomta a herceget abban az órában, amikor "Ré" fejére felteszik a koronát, (délben) és álmában beszélt hozzá Sphynx."

"A sivatag homokja támadt reám - mondta monoton siránkozó hangon - és én teljesen belémerültem. Siess! Hordasd el felőlem a homokot, hogy megtudjam, csakugyan fiam vagy és segítőm. Nézlek és látlak téged fiam. Thothmes. Én vagyok a te atyád, Heru-Khut, aki neked szándékozom adni ezt a királyságot. Te fogod magasra emelni vörös koronáját és az ország teljes egészében a tiéd lészen. Az istenek diadémja fog csillogni fejeden és neked adják majd Egyiptom eleségét és az idegen országok drága ajándékait!"

Az álom azzal a sürgető felszólítással fejeződött be, hogy az ifjú herceg ássa ki homoksírjából a Sphynxet, ha a megígért koronát el akarja nyerni.
Thothmes hűségesen teljesítette az álmában kapott parancsot, embereket állított munkába hogy elhordják a homokot, amely teljesen feltöltötte a mélyedést és szügyéig takarta a Sphynxet. Heru-Khut, (a felkelő nap) a Sphynx istensége, vagy szelleme viszont betartotta azt, amit az ifjú hercegnek ígért.
Az ifjú herceg ugyanis a testvérbátyjait megelőzve, IV. Thothmes néven elnyerte a fáraók koronáját és seregeket vezényelt Egyiptomból, amelyek mindenütt győzelmet arattak, amerre csak jártak.
Birodalma keleten Mezopotámiáig, délen a Nílus második vízeséséig terjedt, nyugaton leigázta Líbia beduinjait, és szakállas etiópiaiak hozták neki a megjósolt drága ajándékokat.
Uralkodása alatt Egyiptom rendkívül gazdag lett.

Thothmes azonban nem csak a Sphynxet ásatta ki, hanem, égetetlen téglából készített fallal is körbekeríttette, hogy azt a homoktól megvédje. Még ma is megtalálható egyes téglákon Thothmes a készítő bélyegzői.

A Harmadik történelmi személy, aki a Sphynxet gondjaiba vette, és azt a homok fogságából ismét kiszabadította, Marcus Aurélius, filozófus, római császár volt, aki miután a nyakáig eltemetett Sphinxre ráakadt, azt újra kiásatta a homokból. Neki köszönhető a mancsok és a szügy alatti rész téglatoldása.

Közel 2000 év többnyire teljes elhanyagolás után a XIX. század elején próbálkozott újra "Cavliga" kapitány, olasz archeológus, és természetfölötti misztériumok kutatója, de sokszori nekifutás ellenére sem tudott megbirkózni az irdatlan mennyiségű homokkal.
Már-már újra az eltemetés veszélye fenyegette a kiásott részeket is, amikor 1869-ben August Mariette, az Egyiptomi Múzeum megalapítója a Suez-csatorna megnyitásának tiszteletére részleges kísérletet tett, hogy eltávolítsa az egyre növekvő homoktömeget, de nem sokáig bírta kitartással. 33 évvel később a múzeumi utóda "Maspero" franciaországi nyilvános gyűjtéssel nagy összeget szerzett meg erre a célra, s így már az anyagiaknak köszönhetően sikerült is a Sphynx nagy részét ismét a napvilágra hozni.

S bár a Sphynx alakja gyakran jelenik meg a hieroglifa-írásokban, ahol is többnyire az ország urát, a hatalmas fáraót jelenti, egy régi legenda éppenséggel azt mondja, hogy ez a kőszobor egy "Armais" nevű uralkodó sírját rejti magában. "August Mariette" a kairói Egyiptomi Múzeum francia archeológusa és igazgatója annyira komolyan vette ezt a történetet, hogy komolyan elhatározta: át fogja kutatni a Sphynx alatt a sziklatalapzatot.
"Nem lehetetlen, - mondotta tudós társasági üléseken - hogy a szobor testének belsejében van valahol valamiféle kripta, vagy barlang, vagy földalatti kápolna, ami egy ilyen sírkamra lehetett."
De alighogy ez a terv megfogalmazódott benne, a kivitelezésre már nem maradt ideje.
A halál bekopogtatott az ő ajtaján is.
Talán csak érdekesség, talán több annál, hogy az "Armais" név nagyon hasonlít a "Harmachis" -ra, a napisten ókori megfelelőjére.

Talán ez is az oka annak a ténynek, hogy mind a mai napig senki sem merte megbolygatni a Sphynx alatti szikla területet, valamint azt sem sikerült senkinek elérnie, hogy a szobor belsejének feltárására az eddigieknél komolyabb előkutatásokat végezzenek.
Annak ellenére sem próbálta meg azóta senki sem, hogy ma már több, egymástól független, különféle módszereket használó kisebb technikai próbálkozások mérési eredményei azt bizonyítják, hogy van valamiféle üreg, vagy üregrendszer a Sphynx alatt, illetve szikla belsejében.